Receptek

Hogyan tanultam meg főzni

Ligeti Zsuzsa diétás szakácskönyvecukorbetegek számára

 

Mindig szerettem enni és amikor önálló háziasszony lettem, lehetőségem nyílt finomakat főzni. Mindig is szerettem kísérletezni, új ízeket kipróbálni. Rengeteg szakácskönyvem van, már akkor gyűjtögettem a recepteket, amikor még nem volt divat. A férjem és később a gyerekeim is díjazták az új ételeket, amelyek felsorakoztak anyámtól tanultak mellé. Gyermekkoromban, az ötvenes években édesanyámnak igencsak ötletesnek kellett lennie, hogy jóllakassa a családot. Ekkor tanultam meg, hogy a fűszerekre költött pénz nem pazarlás. A legegyszerűbb ételt is meg lehet bolondítani jó fűszerekkel. Mindig sokféle fűszert használtam, mióta kertem van, magam termesztem őket: rozmaringot, kakukkfüvet, tárkonyt, zsályát, citromfüvet, mentát, petrezselymet, majoránnát, oregánót, boldogasszony tenyerét. Persze van torma, hagyma és mindenféle zöldség, mert szeretem a zöldségeket. Amikor kiderült, hogy kettes típusú cukorbetegségem van, csak egy kicsit kellett változtatni az étrendemen. Sajnos kicsit több súly volt rajtam, mint kellett volna, ezért hónapokig 1000 kalóriás diétát tartottam. Ettől lementek a fölös kilók. Nagy szerencsém volt, hogy éppen akkor mentem végleg nyugdíjba és hagytam abba a tanítást. Volt szakértői munkám, de azt többnyire otthon lehetett végezni, saját időbeosztással, így jutott idő a zöldségekkel való pepecselésre, méregetésre, számolgatásra. A gyerekek ekkorra már kirepültek, csak a férjem asszisztált a fogyókúrához.. Ezeket  a hónapokat nehezen tűrtem, mert az 1000 kalória bizony nagyon kevés. Különösen akkor, ha az asztal túloldalán egy jóétvágyú férj eszik. Gyakorlatilag ő is azt ette, amit és, csak többet, több kenyérrel. Abban nállapodtunk meg, hogy én előbb felállhatok az asztaltól. Ott maradtam a szobában tettem vettem, ő sem maradt egyedül, nekem sem kellett néznem, hogy még mindig eszik… Amikor ennek az időszaknak vége lett (lefogytam 15 kilót) csak a szinten tartásra kellett figyelnem. Én is beletanultam a praktikus megoldásokba. Szeletelő gépet vettem, hogy nagyon vékony kenyérszeleteket vághassak. Mindig főzök levest. Megtanultam, hogyan készítsek finom édességeket cukor nélkül. Eleinte nehézséget okozott, ha étteremben, vendégségben ettünk, ahol nem én választhattam meg az ételeket. Most már rutinom van: Ausztriában mesés bécsi szeletet lehet enni vegyes salátával, Lettországban erdei gombás levest. Törökországban tencere kebabit, Albániában grillezett borjút färgäsevel (darált zöldség). Nagyobb a gond, ha unokákat kell etetni hetekig. Kívánságaik vannak: rakott krumpli, paprikás krumpli, tejbepapi, sajtos tészta. Persze főzök előtte levet, én abból eszem sokat, a második fogásból épp csak kicsit, ők meg azzal laknak jól. Kezdetben mindent mértem, állandóan számoltam. Hamarosan megtanultam, mennyi súlya és mekkora szénhidrát tartalma van egy darab almának, egy pohár kefírnek, egy kis fej hagymának. Amint hűvösre fordul az idő szeptemberben, én sütöm a kenyeret kétnaponta tönkölylisztből. Meleg időben vásárolom a kenyeret, nem melegítem a lakást a sütővel. Nyáron kétféle lekvárt teszek el: cukorral a férjemnek, cukor nélkül magamnak. Az én lekvárom mindig szögletes üvegben van, össze ne keverjük. Nagyon forrón teszem üvegbe a lekvárt, lezárom és szárazgőzbe teszem. Amikor kinyitom, édesítőszert keverek bele. Kicsi üvegeket használok, részint azért, hogy kinyitva meg ne romoljon (hiányzik a cukor tartósító hatása), részint mert keveset eszek belőle, és ne hónapokig kelljen ugyanazt a lekvárt enni. A kertem ontja a zöldségeket. Mindig több terem, mint amit azonnal el lehet fogyasztani. Ezért blansírozom és mélyhűtöm kis adagokban. Málnát, ribizlit, meggyet is teszek el kis dobozokban, ebből gyártom a gyümölcsjoghurtokat.

Nem ördöngösség – csak egy kis odafigyelés. Aki evett a fahéjas csirkémből, vagy a túrós gyönyörűségemből, megkóstolta a sütőtök curryt, nem fog sajnálni a diétázásárt se engem, se a férjem.